Biztosan sokan emlékeztek erre a fotóra, ami az egyik első munkánk alkalmával készült évekkel ezelőtt. Sokáig ez volt Facebook oldalunk borítóképe is és mindig jó szívvel emlékezünk vissza rá.

Pár mondatban arról, hogyan alakult így az életünk és váltunk patkányvadászokká:

Mindannyiunkban közös volt, hogy kutyákkal osztottuk meg a mindennapokat. Magyar agarat tenyésztünk ( Fényűző magyar agár kennel & Álomfogó magyar agár kennel ) és barátságunk is innen indult.

Közben Máté szépen a háttérben – jó 20 éve -terrierezett már, de a sok agaras sztori mellett alig hagytuk érvényesülni. Egy nap aztán kebelbarátja Kártevő Irtás Peti ajánlotta, hogy van ez a remek módszer, miért nem vezeti be a kutyáit ennek rejtelmeibe, ő szívesen ad hozzá pár görényt.

Nehogy valaki innentől azt képzelje, hogy elindult az egyenes út és szárnyaltunk rajta! Piszok sokat kellett tanulni és tanuljuk még a mai napig is, sőt gyanítom sosem fejezzük be, bármeddig is jutunk a tananyagban!

Zara volt az első olyan terrierünk, aki bár nem volt fiatal, de fogékonynak bizonyult. Aztán lettek mellette olyanok, akik kiválóak voltak a görény tiszteletében, de csak otthoni körülmények között kapták el a patkányt. Idegen helyen beálltak mögénk és figyelték az eseményeket, de fogni nem szerettek volna.

Majd jött Etelkánk a Tiba-kúti kennelből. Aki Zara méltó társává cseperedett és csodájára járt mindenki, aki csak hallott róla. Egyik nap aztán a munka derekán leült. Az a kutya tette ezt, aki még sötétedéskor is harcra fogható volt, nemhogy délben. Elsárgult mindene. Vasárnap volt, de Árgyelánné Kishonti Fanni doktornő fogadta és minden e világban megtehetőt megtett érte, de elveszítettük.

Etelka elvesztése mélyen érintett mindannyiunkat, de új lendületet és újabb remek kutyákat hozott a falkába.

Közben a görényekben is szépen gyarapodtunk, mind létszámban, mind tudás tekintetében.

De még mindig ott tartottunk, hogy ismerősöknek segítettünk, barátoknál oldottuk meg a patkányok okozta problémát, viszont lépni kellett a hivatalosság útja felé, hisz nem kis költség ennyi állat szakszerű tartása és bár a mai napig szívesen segítünk a jó ismerősöknek, de azért igyekszünk közben nem éhen halni.

A Facebook oldalunknak hála egyre többen ránk találtak/találnak, de azért a reklám sosem árt, pláne ha olyan kevéssé ismert szolgáltatásról van szó, mint a miénk.

Szóval ha segítenél, akkor kérlek add tovább a hírt, hogy van egy maroknyi kis csapat, akik természetközeli módon bánnak el a patkányokkal és közben nem veszélyeztetnek semmit, ami az ott élők számára fontos!

Köszönjük, ha ezzel hozzájárulsz a további ténykedésünkhöz!

Ui.: a lányok csak ritkán tudnak velünk tartani egyéb elfoglaltságuk miatt, de ha jönnek, lelkesedésük határtalan!